Segítség, Anglia! Avagy milyen helyzetben vannak a bevándorló magyarok?
A legtöbb magyar nem életstílus választás (lifestyle choice) alapján érkezik az Egyesült Királyságba, hanem gazdasági kényszerből. Élhetőbb országot keres. Az óhazában hiába dolgozott tisztességesen, nem jutott egyről a kettőre. Megköti hát az úti-batyut és irány a Nagyvilág. „Majd csak boldogulok valahogy!” felkiáltással.
A kiérkező magyarok általában nagyon keményen és jól dolgoznak, hiszen legtöbben szakmailag jól képzettek és erősen motiváltak. A média az utóbbi néhány évben azt a hamis elképzelést híreszteli, hogy a bevándorlók terhet jelentenek ennek az országnak. Távolról sem! A bevándorlók nagyon is erősítik a gazdaságot és egészséges vérkeringést biztosítanak egy öregedő lakosságú országban. És a munkaadók nagy része jól tudja, hogy a magyar kiváló munkaerő.
Mik a magyarok nehézségei az elején?
Az elején számos furcsasággal szembesülünk. A villanyt lefelé kell fölkapcsolni, az út rossz oldalán kell vezetni és senki nem tolakszik a sorbaállásnál. Azok az egyetértések, amikben Magyarországon éltünk, itt nem maguktól értetődők mindenki számára. A britek néhány dolgot homlokegyenest ellenkezőleg csinálnak, mint mi, magyarok. (Például, ha lefullad egy autó és még 5 perc után sem sikerül elindulnia, akkor nem a dudát nyomják, hanem kiszállnak és megnézik, tudnak-e segíteni.) Nem magasztalni akarom az itteni embereket, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy gyakran másképp állnak az élet dolgaihoz.
Kiérkező honfitársunk pedig még egyáltalán nincs egyetértésben ezekkel a szokásokkal. Mindenki másképp reagál a számára új és idegen dolgokra. Van, aki szidja az angolokat, hogy milyen hülyék ezért, vagy azért; kiabál magyarul a bankban, amikor nem értik a beszédit; agresszíven vezeti a kocsiját és mindenkit „letol” az útról; vagy csúnya dolgokat mutogat az értetlenül álló pénztárosnak.
Ezek természetes reakciók. Senki nem akarja butának, vagy elveszettnek érezni magát. Ráadásul a nyelvet sem nagyon értjük, hiába tanultunk Magyarországon angolt, az csak távolról hasonlít arra, amit itt beszélnek.
Ezek az összeütközések egy lehengerlő és nagyon kellemetlen érzésben összegződnek, aminek kultúrsokk a neve és honvágy a következménye.
A kultúrsokk hatására sokan visszaköltöznek az első néhány hónap után. Vagy elhelyezkednek egy messze a szakmai képzettségük alatti munkakörben és évekig vegetálnak. De vannak olyanok is, akik felveszik a ritmust, megtalálják a helyüket és kivirágoznak, karriert futnak be és sikeresek lesznek.
Hadd említsem itt meg, hogy a Segítség Anglia oldal milyen jelentős szerepet vállalt abban, hogy segítse az ide költöző magyarokat praktikus és kulturális tanácsokkal. Sok év munkája és tapasztalata fekszik ebben a tudásanyagban, amit összegyűjtöttetek.
Mi a beilleszkedés kulcsa?
Ki nem állhatom ezt a szót, hogy „beilleszkedés”. Szerintem a pszichológusok találták ki, hogy még birkábbá tegyék a népet. Mondjuk inkább, hogy boldogulás, jó?
Boldogulni akkor fogsz, ha kényelmesen érzed magad egy közösségben. Ha érted a többieket, ismered a szokásaikat, hagyományaikat, ha veszed a lapot. És erre a feladatra a legtöbb emigráns nincs felkészülve. Eleinte a fizikai túlélés a feladat és ez minden energiát leköt. Ám néhány hónap, vagy év után mindenki felteszi magának a kérdést: Ebben az országban akarok én élni?
Nos, ha a válasz: igen, akkor a legfontosabb megismerni a kultúrát és megtanulni a nyelvet. Az angol angolt, nem a magyarországi angolt.
Milyen lehetőségei vannak a kiérkező magyaroknak angolt tanulni? Te melyiket javaslod?
Egy nyelvet megtanulni és egy másik nép kultúráját megismerni a legizgalmasabb feladat. Nem árt hát tudni, hogy milyen fába vágja az ember a fejszéjét.
A nyelv egy élő dolog. Egy nagy csoport ember kialakított egy jelkép-rendszert, melynek segítségével a gondolataikat tudják egymás számára érthetővé tenni. Ha ezt a rendszert meg akarod ismerni, semmi mást nem kell tenned, csak felfedezni, hogy ők milyen jelképekkel fejezik ki a gondolataikat.
Például lehet, hogy odahaza megtanultad, hogy angolul a feleségem: „my wife”. Azonban ha London keleti részén élsz, ott „me trouble”-nek mondják. (Ez a Cockney rímelő szleng. Írtam róla egy cikket)
Vagy lehet, hogy az „I am waiting for it.” azt jelentette az angolórán, hogy „Várok rá.”, de ha már nagyon várod a találkozást valakivel azt úgy fogod mondani, hogy „I am looking forward to it.”
Biztosan ismered a történetet, amikor öt vak embernek adnak egy elefántot, hogy írják le milyen. Aki a lábát kapja, az oszlopként mutatja be az elefántot; aki a hasát, az hordóként; aki a fülét, az vitorlaként; az ormányához kerülő vizes-tömlőként és aki a farkát kapta, az függönyzsinórként. Mindnek igaza van, csak éppen teljességgel haszontalan a leírásuk.
A nyelvet is nagyon sok megközelítésből lehet magyarázni. Lehet írni róla tudományos értekezéseket és lehet favágó módon, mondatokat bemagoltatni is. Azonban csak nagyon kevesen képesek kiszűrni az élő nyelv kulcsadatait.
Kedvenc mentorom azt mondta a kulcsadatokról, hogy
„Nem minden adat ugyanannyira fontos, mint minden más adat. Némely adat hasznosabb a többinél és bizonyos adatok teljesen értéktelenek.” /L. Ron Hubbard/
Azt mondják, hogy aki igazán ért valamihez, az egy kisgyermeknek is el tudja magyarázni azt a tárgyat úgy, hogy megértse.
Egy jó nyelvtanár a nyelv kulcsfontosságú adatait tanítja meg a tanulónak. Működő, mindennap használt eszközöket ad a kezébe és hagyja, hogy a tanuló kézbe vegye őket, megízlelje és kipróbálja a működésüket.
Tudom, hogy most azt várod tőlem, hogy felsoroljak konkrét iskolákat, tanárokat. Nem ezt fogom tenni, mert szerintem a legfontosabb, hogy olyan tanárt találj magadnak, aki igazán érti a nyelvet és képes számodra kicsemegézni a legjobban használható információkat, a működő és alkalmazható adatokat. Továbbá képes úgy elmagyarázni az anyagot, hogy azt minden részletében megértsd.
Ilyen tanárt nem könnyű találni, de szerencsére bárhol felbukkanhat. És aki talál egyet, az ragaszkodni fog hozzá. Mindenki próbálgassa a lehetőségeket, meneküljön az olyan helyektől, ahol elalszik az órán, vagy ahol nem érti meg, amiről beszélnek.
A hagyományos oktatási rendszer egyik legnagyobb hibája, hogy a tanulót hibáztatja, ha nem ért valamit. Ezért a hozzánk érkező tanulók zömével az első tíz – tizenöt óra azzal telik el, hogy a már összegyűjtött meg nem értéseiket és zűrzavaraikat bogozzuk ki. Miután kipakolják a köveket a hátizsákból, képesek elindulni felfelé a hegyen és képesek új megértéseket szerezni.
Nagyon köszönöm a válaszokat, Balázs. Legközelebb folytatjuk.
Köszönöm, hogy meghallgattál, és további szép sikereket kívánok a Segítség Anglia Magazinhoz. Nagyon értékes a munkátok!