audience /ˈɔː.di.əns/ (főnév)

emberek egy helyen összegyűlt csoportja, akik együtt néznek vagy hallgatnak egy színdarabot, filmet, valakinek a beszédét stb.; közönség

The audience applauded loudly after the concert. – A közönség hangosan tapsolt a koncert után.

The comedian interacted with the audience during the show. – A humorista a műsor alatt interakcióba lépett a közönséggel.

The theater was packed with an enthusiastic audience. – A színházterem zsúfolásig megtelt lelkes közönséggel.

The audience cheered as the actors took their bows. – A közönség éljenzett, amikor a színészek meghajoltak.

The speaker addressed the audience from the stage. – Az előadó a színpadról szólt a közönséghez.

The magician amazed the audience with his tricks. – A bűvész lenyűgözte a közönséget a trükkjeivel.

The audience laughed at the funny scenes in the movie. – A közönség nevetett a film vicces jelenetein.

The singer received a standing ovation from the audience. – Az énekesnő álló tapsot kapott a közönségtől.

The audience sat in rapt attention during the performance. – A közönség elragadtatottan figyelt az előadás alatt.

The audience gasped in surprise at the plot twist. – A közönség meglepetten kapkodta a levegőt a fordulat láttán.

/a latin ‘audentia’ = ‘hallás, hallgatás’ szóból származik/