anger /ˈæŋ.ɡər/ (főnév)

erős érzés, amely arra készteti a személyt, hogy bántani akarjon valakit, vagy kellemetlenkedni akar, mert valami igazságtalan vagy nem kedves dolog történt; harag, düh, méreg, indulat, bosszúság

His unfair treatment of others filled me with anger. – A másokkal szembeni igazságtalan bánásmódja dühvel töltött el.

I could feel my anger building as I listened to the insulting comments. – Éreztem, hogy a dühöm felgyülemlik, ahogy hallgattam a sértő megjegyzéseket.

The injustice of the situation left her with a deep sense of anger. – A helyzet igazságtalansága mély dühöt hagyott benne.

His words were like fuel to the fire of my anger. – A szavai olyanok voltak, mint az olaj a haragom tüzére.

She couldn’t hide her anger as she confronted him about the lies he had told. – Nem tudta elrejteni a dühét, amikor szembesítette a férfit a hazugságaival.

His arrogance and lack of respect fueled my anger towards him. – Az arroganciája és a tisztelet hiánya táplálta a vele szembeni dühömet.

The way he treated her sparked a deep anger in her that she couldn’t shake. – Az, ahogyan a férfi bánt vele, mély haragot váltott ki belőle, amit nem tudott lerázni.

The unfairness of the system left her with a constant feeling of anger and frustration. – A rendszer igazságtalansága állandó dühöt és frusztrációt hagyott benne.

He tried to suppress his anger, but it was clear from his body language that he was seething. – Megpróbálta elfojtani a dühét, de a testbeszédéből világosan látszott, hogy forrong.

The sheer injustice of the situation left him with a burning anger that wouldn’t go away. – A helyzet puszta igazságtalansága égető dühöt hagyott benne, amely nem akart elmúlni.

/az ó-norvég ‘angr’ = ‘szorongás, bánat, szomorúság, nyomorúság’ szóból származik/